Így kezdődött...

1900-1950

Mindennek megvan a maga története legyen az személy vagy tárgy, élő vagy élettelen dolog. Történetük van az egyesületeknek, társaságoknak, közületeknek s így az egyháznak is. A történet megindulásában, alakulásában az isteni gondviselésen kívül különösen két tényező játszik nagy szerepet. Az egyik ezek közül azok a kezdeményezések, amelyek személyektől indulnak ki, a másik azok az események, amelyek a személyeket és tárgyakat, objektumokat külső ráhatásképpen érik.

Most amikor foglalkozni kívánok a Tiszakeszi Református Egyház félszázados történetével, 1900-1950-ig, e két fontos tényezőt kívánom szem előtt tartani és az eseményeket ezeknek a szemszögéből vizsgálni. A könnyebb áttekinthetőség és a hivatalos rendelethez való alkalmazkodás végett ezt a hosszú 50 esztendőt részekre bontom és tárgyalom.

I. Nevezetesebb események a gyülekezetben

1900-1914-ig

II. A gyülekezet az első világháborúban

1914-1918-ig

III. A gyülekezet a két világháború közötti időben

1919-1940-ig

IV. Az utolsó tíz esztendő nevezetesebb eseményei

1940-1950-ig

I.

Az 1900-1914-ig terjedő 14 esztendő az építkezés jegyében folyik le. 1903. május havában egy hatalmas vihar vonul el a község felett, mely fákat csavar ki tövestől, épületeket rongál meg és a torony tetejét ledönti. Az egyház a helyreállítási munkálatok elvégzésével Turi Gergely tiszafüredi ácsot és Veisz Sámuel bádogost bízza meg, akik a munkát 1260 Koronáért vállalják fel, melyből ácsmunka 560 Korona, bádogos munka 700 Korona. Az összeget a gyülekezet kivetés útján fedezi, melyhez hozzáveszi a templomtető renoválásból a korábbi évekről fennmaradt 1200 Koronát, s így összesen 2600 Koronát. A kivetési kulcs az állami egyenes adó 15%-a.

Vállalkozók a munkát lelkiismeretesen elvégzik és október 4-én délután ünnepség keretében teszik fel a gombot, melybe Tóth Imre oktató s presbiteri jegyző a presbitérium előtt felolvasott emlékiratot helyez el. Az emlékirat tartalmazza lelkipásztor, főgondnok, algondnok, presbiterek, presbiteri jegyző, egyházfi nevét és az év, hó, napot, mikor elhelyeztetett.

1904. május havában úgy a templomot, mint a szomszédságában lévő iskolakertet rácskerítéssel veszik körül. 1906 tavaszán pedig a templomkertet befásítják. 1904 szeptemberében kerül sor az idők folyamán megkopott és elnyűtt orgona kijavítására, melyre szeptember 29-én Cseh István orgonaépítő ad be 300 Koronás költségvetést és a javítási munkálatokat, miután a gyülekezet a költségvetést elfogadta el is végzi.

1905 augusztusában a lelkészlak udvarán lévő nagy 22 méteres istálló leég. Egyház még ugyanebben az évben felépítteti. 680 Koronát fizet Sepsi István ácsnak, ki ez összegért a falazatot és tetőt állítja fel. A faanyagot pedig az egyház adja.

1906 októberében a lelkészlakon az elavult kapukat új kapukkal cserélik fel. 1906. március 11-én tartott presbiteri gyűlésen elhatároztatott a lelkészi könyvtár felállítása.

Az egyháznak hosszú éveken keresztül 2 tanerős iskolája volt. Az egyik tanerő a fiúkat, a másik tanerő a leányokat tanította. Ez a beosztás azonban nem volt szerencsés, ami az iskolai munkán eredmény szempontjából meg is mutatkozott.

Ezért az Iskolaszék javaslatára 1907. szeptember 15-én tartott presbiteri gyűlés a régi beosztást megváltoztatta. Az osztályokat vegyesekké tette, hol fiúk és leányok együtt tanultak. Az I.-II. vegyes osztály tanítását az egyik tanerőre Hegedűs Tamásra, a III.-VI. vegyes osztály tanítását a másik tanerőre Tóth Imre oktatóra bízta, azzal hogy a tandíjat a leányok ezután is Hegedűs Tamásnak, a fiúk Tóth Imre oktatónak fizetik.

Az egyházközség lélekszámához s így a tankötelesek számához is a 2 tanerő kevésnek bizonyult. Az iskolában túlzsúfoltság jelentkezett. Ennek megszüntetése érdekében 1910. január 2-án a tanfelügyelőség megkeresi az egyházat leiratban a 3. iskola és a 3. tanítói állás felállítása és megszervezése tárgyában.

Egyház bár belátja a 3. iskola szükségességét és a 3. tanítói állás megszervezését, eleinte vonakodik, mert anyagi erejét elégtelennek tartja az iskola megépítésére és a 3. tanító illetményének biztosítására és arra hivatkozik, hogy a 3. iskolát az egyházközség helyett a polgári község állítsa fel, aki a fedezetet jobban biztosíthatja, mint az egyház. A tanfelügyelőség amaz érvelése előtt, hogy a polgári községnek beltelke nincs, ahol az iskolát felállíthatná és ha beltelket venne is a község e célra, ez az építési költséget egy nagy összeggel megemelné, amit nagy részben a ref. gyülekezet tagjainak kellene viselni, mivel a közadózás 90%-a őket terheli, végre is meghajolt és Deák Gyula főgondnok indítványára a presbitérium elhatározta a 3. iskola megépítését, azzal a kikötéssel, hogy a község nagyobb összeggel segítse az egyházat, az egyházi adóhátralékot pedig hajtsa be. Az egyházmegye adjon engedélyt, hogy az egyház javára gyümölcsöző tőkék visszafizetés mellett felhasználtassanak. A 3. tanítói állás javadalmánál az egyház a maga részéről évenként nem többet 100 Koronát juttat. Ugyanez a presbiteri gyűlés azt is elhatározta, hogy a helyi forrásokból származó bevételeken felül jelentkező költség fedezésére egyházmegyéből vagy egyházkerületből kölcsönt kér.

Presbitérium határozatát 1910. március 13-án tartott közgyűlés is elfogadta, s így az iskolaépítés megindulhatott, annyival is inkább mivel a község is értesítette az egyházat, hogy az iskolaépítésre 2000 Koronát január 21-én tartott képviselőtestületi gyűlésen megszavazott.

A 3. iskola tervrajzát Dobos Mihály mezőcsáti építőmester készítette el és ugyancsak ő adta be a költségvetést is, melynek végösszege 10.556 Korona volt. A költségvetést a presbitérium 1911. április 2-án tartott gyűlésében elfogadta azzal, hogy az egyház által kivetett 30.000 vályogot, mely már a helyszínre is van hordva, tartozik 720 Koronáért átvenni. Az építkezési költség többi részének fedezésére az egyházmegye útján az egyházkerületi pénztárból 1911. április 21-én 7000 Korona kölcsönt vesz fel.

E kölcsön visszafizetésére az egyházi adót 1911. február 26-ai gyűlésében kulcs szerint felemeli. A 3. iskola 1911 nyarán elkészül. Presbitérium az építőmestertől átveszi és benne a tanítás 1911 őszén megkezdődik.

1911. július 9-én Tóth Imre oktató, ki az egyháznak kántora is volt, miután szolgálati évét betöltötte lemond és nyugalomba vonul. Ezt az alkalmat felhasználja egyház arra, hogy 2 kántorságot szervez, mivel az egyes kántorság a gyakori temetések miatt az iskolai munkák rovására van. Az első kántori állássá szervezi a fiú tanítói állást, hol kántori javadalmat képez 21 köböl rozs és 2. kántori állássá szervezi a 3. iskola megépítésével betöltés alá kerülő állást, hol kántori javadalmat képez szintén 21 köböl rozs. Ez utóbbi 21 köböl rozs azonban nem jelent újabb terhet a gyülekezetnek, mert az első kántortanító díjtételében szereplő 42 köböl rozsot osztja meg egyenlő arányban a két kántortanító között.

1911. július 2-án kiállítja a presbitérium az I. és II. kántortanítói díjlevelet és mindkét állásra meghirdeti a pályázatot.

Mindkét állásra sok pályázó jelentkezik.

A pályázók közül presbitérium az I. kántori állásra Géhl János tarcali tanítót választja meg 1911. július 26-án.

A II. kántortanítói állásra 1911. augusztus 6-án Hajdú Zoltánt.

Mindketten szeptember 10-én szorgalmas, hűséges munkát ígérve bemutatkoztak a presbitérium előtt.

Ugyanezen gyűlésen Deák Gyula főgondnok az új iskola taneszközökkel való felszerelését magára vállalja. A másik 2 iskola ugyanilyen felszerelését az egyház látja el.

1906 május havában a leányiskola tetőzetén a fazsindelyt, mivel már elavult volt cserépzsindellyel cserélik fel.

1912 május havában a fiú iskola udvarán 6 öl hosszú és 3 öl széles melléképületet építenek, melynek beosztása kamra, szín és istálló.

1913 szeptember havában a fiú iskolát, miután a fazsindely több helyen elkorhadt, palával fedik be s ugyanakkor csatornával látják el. Az iskolák fűtéséről tanítók gondoskodnak, kik erre a célra egyház pénztárából iskolánként 100 Koronát kapnak.

A tandíj fizetése a szülőknek, beszedése a tanítóknak igen nagy gondot okoz. A tandíj mikénti fizetése a szülők részéről több presbiteri gyűlés tárgyát képezi, míg az 1908. aug. 2-án tartott presbiteri gyűlés azt a határozatot hozta, hogy a csirke és tojás helyett 1 K. 40 fillér fizetendő a szülők részéről, míg az árpa és gabona érintetlenül marad.

A sok gyermekes szülőkön pedig úgy kívánt egyház segíteni, hogy szegénységük esetén, ha 3 gyermek jár iskolába, egy gyermekért a tandíjat az egyház pénztára fizeti. A tandíj még ilyen módosítás mellett is teher volt a szülőknek és ennél mutatkozott évről-évre a legjelentősebb hátralék.

1909. szept. 12-én a V.K.M. az iskolai könyvtárnak 54 db könyvet ajándékoz. Az iskolás gyermekek pedig 10 fillért fizetnek könyvtárfenntartás címen.

Gondoskodik presbitérium arról, hogy az iskolás gyermekek a tanítók felügyelete alatt templomba járjanak, s ezért 1910-12 évben úgy a fiúk, mint a leányok részére 4-4 db széket készíttet.

A gyülekezet tagjai az egyház iránt érzett szeretetük és megbecsülésük jeléül kegyes adományokkal örökítik meg neveiket egyházunk jegyzőkönyvének lapjain.

1907. január 22-én Garas Sándor földbirtokos végrendeletileg 657öl beltelket adományoz azzal, ha örökösei kihalnának vagy a községből elköltöznének a kriptáját egyház gondozza.

A Tiszakeszi Énekkar 155 K. 14 Fillért, hogy ez mint Orgona-alap kezeltessék, míg 500 K-t elér és ezután kamatai orgona javításra fordítandó.

1910. márc. 13-án iparosok iskolai célra 50 Koronát adományoznak.

1911. december 17-én Bogoly Józsefné végrendeletileg hagyott 200 K. adományát örökösei az egyház pénztárába befizetik.

1912. január 26-án T. Kis Györgyné szül: Gyöngyösi Zsófia 200 K-t hagy egyház szükségeire, azzal, hogy azt 400 K-ig tőkésíttessék, azután kamatai egyház szükségeire fordítassék.

1903. nov. 15-én presbiteri gyűlésen jelenti algondnok, hogy a perselybe egy papírba göngyölve 10 K-t talált, ezzel a felírással "Sz. M-né" ajánlom ezen 10 Koronát a szentegyházunk számára."

Ebből presbitérium alapítványt fundál, azzal, hogy ehhez csatoltassék a jövőben az Isten dicsőségére ajánlott adomány addig, míg annak kamatai a párbért nem fedezik.

1905. júl. 9-én Bogdán Sándorné szül: Péter Erzsébet fekete alapon kék virággal selyemkendőt ad az Úrasztalára.

1913. nov. 30-án Nagy Vinczéné 20 K. értékű selyemkendőt adományoz az Úrasztalára.

De nemcsak a gyülekezet tagjai az egyház felé, hanem az egyház is kinyújtja segítő kezét az arra szorultak felé.

A három gyermeket iskolába járató szegény szülők helyett 1 gyermek után a tandíjat fizeti.

1911. jan. 19-én Kálvineum gyarapítására 5 K-t, Bethlen Gábor körnek 2 K-t utal ki évenként.

1912. nov. 10-én tartott gyűlésben a miskolczi Leánygimnázium részére 10 K-t szavaz meg évenként. A karéneklés gyakorlására az 1877-ben alakult 1900-ban megszűnt egyházi énekkart újra felállítja 1913. október 12-én.

Kálvin János születésének 400 éves évfordulója alkalmából 1910. okt. 31-én iskolai emlékünnepélyt rendez Tóth Imre oktató.

Az egyház szükségleteit részint az egyházfenntartási célt szolgáló föld haszonbéréből, részint egyházi adóból fedezi.

Az egyházi adókivetésnél, ha nem is teljes egészében, de az osztályba sorozás által (I-XII. osztály) a progresszivitás érvényesül. Személyadó 4 K-6 K, és állami egyenes adó 5%-a.

1913. febr. 13-án tartott presbiteri gyűlésen elhatározta, hogy egyház belhivatalnokait (lelkész, tanítók, harangozó) pénzben fizeti a régebbi rozs termény helyett.

A lelkésznek 84 köböl rozsmegváltás címen 1600 K-t. Tanítóknak 21 köböl rozsmegváltás címen 400 K-t. Harangozónak 18 köböl rozsmegváltás címen 320 K-t. Presbitériumnak e határozatát közgyűlés is elfogadta 1913. március 9-én.

1913. április 6-án egyház ennek megfelelően lelkész és tanítók részére új Díjlevelet állított ki.

1913. április 13-án egyház a mezőcsáti járás Tanítóköri gyűlés tagjait látja tanítóköri gyűlésen vendégül. Az ebédet az egyház adja. A bort és a fát Deák Gyula főgondnok felajánlja.

1902. augusztus havában egy vallássérelmi eset zavarja meg az egyházközség nyugalmát. Mondel Katalin róm. kath. asszony a már korábban meghalt férje sírja elé, a ref. egyház tulajdonát képező, de közös temetőkertben keresztet állíttatott fel, az egyház előzetes megkérdezése nélkül.

A presbitérium aug. 31-én tartott gyűlésében felszólította Mondel Katalint a kereszt eltávolítására, de ez nem járt sikerrel. Így a presbitérium jogorvoslatért az egyházmegyéhez fordult és csak az egyházmegye közbelépésére volt kénytelen Mondel Katalin a keresztet eltávolítani.

A gyülekezet lélekszámára vonatkozó feljegyzést nem találunk, mivel 1944 októberében községünk hadszíntér volt s irattárunk nagy része megsemmisült. A megmaradt anyakönyvekből azonban megállapítható, hogy 1900-1912-ig a gyülekezet átlagos szaporodása 20.

II.

A gyülekezet az első világháborúban 1914-1918

Az első világháború a gyülekezetet erősen megpróbálta. Géhl János I. kántor 1914 júliusában, Hajdú Zoltán II. kántor 1915 májusában katonai szolgálatra vonulnak be. Az egyház kántor nélkül marad. Az általuk vezetett osztályok tanító nélkül. Egyedül Hegedűs Tamás tanító van itthon, kit az egyház presbitériuma a kántori teendők elvégzésére kér fel. Hegedűs Tamás, bár sohasem volt kántor, vállalja havi 40 K. illetményért, amit a presbitérium 1915. jún. 20-án tartott gyűlésében meg is szavazott.

A tanköteles gyermekek tanítását a hadbavonult két kartársa helyett is maga látja el, ami igen nagy megterheltetést jelentett és természetesen a túlzsúfoltság következtében az eredménynek is a rovására ment.

Ezen szomorú helyzeten segített az, hogy Géhl János I. kántor 1915. nov. 12-én hazajött és bár hazajövetele után 1 hónapi szabadságot kért, december 12-én átvette a reá bízott osztályok vezetését. Hajdú Zoltán is leszerelt 1916 elején.

1916 március havában Andó Lajos lelkipásztort agyvérzés éri. Lelkipásztori teendőit hosszú időn keresztül ellátni nem tudja. A szomszédos gyülekezetek Mezőcsát, Tarján, Ároktő lelkipásztorai segítik ki. Április végén egy kissé megerősödik és a 29-én tartott presbiteri gyűlést Deák Gyula főgondnokkal már ő vezeti. De nem érez erőt arra, hogy különösen a külső lelkipásztori szolgálatot el tudja végezni, ezért a presbitérium az egyházmegyéből segédlelkészt kér. A segédlelkészséggel kapcsolatosan az egyháznak új problémája merül fel. Hol helyezze el a segédlelkészt. A lelkészlakban a lelkipásztor lakott népes családjával. Itt nem volt keresztül vihető. Átmenetileg úgy oldatott meg a kérdés, hogy előbb a Bogoly örökösöktől, a lelkészlak szomszédságában béreltek egy szobát havi 100 K-ért, majd Hajdú Zoltán II. kántortól, ki maga is nőtlen ember volt, havi 150 K-ért. A presbitérium miután látta azt, hogy Andó Lajos lelkipásztor egészsége bár némileg helyre állt, de nem annyira, hogy szolgálatát egyedül el tudná látni, s így hosszú időn keresztül segédlelkészt kell alkalmazni, hogy a terhes lakbértől megszabaduljon, elhatározta, hogy a magtár végébe, megtoldva a falakat és a tetőzetét, segédlelkészi lakást építtet. Elkészítteti a költségvetést, mely szerint a segédlelkészi lakás 5357 Koronába kerül. A magtár tetőzetének cserépzsindellyel való átfedése pedig 1594 Koronába. Így a kettő együtt 6951 K.

1917. aug. 5-én tartott presbiteri gyűlés, majd az egyházközségi közgyűlés a költségvetést elfogadta és ennek fedezésére az állami egyenes adó 15%-át veti ki a gyülekezet tagjaira.

A segédlelkészlakás építéséhez hozzá kezdenek még augusztus hónapban és szeptember végére fel is épül.

1916. jún. 18-án tartott presbiteri gyűlésen Deák Gyula főgondnok meleg szeretettel üdvözli Kis Eleket, mint az első segédlelkészt a gyülekezetben.

Az 1914. évben az egyház temetői szabályrendeletet készít, amely temetőbizottságot állít fel, melynek elnöksége a presbitérium mindenkori elnöksége, és 15 §-ba foglalva megállapítja a temető hasznosítását, a temetkezés rendjét, a temetői munkadíjakat. Ezt a presbitérium 1914. júl. 12-én tartott gyűlésében elfogadta, az egyházmegye pedig megerősítette.

Az egyházfenntartási célt szolgáló mintegy 40 Kat. hold szántóföldjét az egyház hosszú időn keresztül bérlet útján hasznosította. A háború következtében megromlott gazdasági viszonyok miatt a bérlők sok esetben csak perrel való fenyegetésre fizettek és a késedelmes fizetés miatt az egyház gazdálkodásában zavarok származtak, amiért a presbitérium 1917. aug. 27-én tartott gyűlésében Deák Gyula főgondnok indítványára úgy határozott, hogy nem adja ki haszonbérbe, hanem házi kezelésbe veszi. Így az egyház nagyobb jövedelemhez jut, melyből a korábbi építkezésből fennálló adósságát is rendezheti. Mivel az egy évi haszonbér így kiesik, a haszonbér kiesés fedezésére, főgondnok egy évi kamatmentes kölcsönt ad és a földet leugarolja. Presbitérium főgondnok indítványát elfogadja. A föld leugarolását és a kamatmentes kölcsönt megköszöni. Presbitérium határozatát közgyűlés is elfogadja.

Főgondnok elgondolása, ki kiváló gyakorlatú gazda is volt, kitűnően bevált. Az egyházi földek jó termést adtak. Az egyház adósságait kifizette és pénzügyileg megerősödött.

Az első világháború nemcsak tanítóinkat hívta el katonai szolgálatra, hanem gyülekezetünk tagjai közül is sokat, akik közül többen sohasem tértek vissza, hanem a különféle harctereken hősi halált haltak. Ezeknek a hősi halottaknak emlékét itthon maradt családjuk a gyülekezet részére tett kegyes adományokban örökítik meg.

1915. febr. 17-én Vincze János és neje, Kovács Zsófia hősi halált halt Gyula fia emlékére 100 K. értékű piros selyem úrasztali kendőt adományoz.

1916. aug. 27-én özv. Mike Józsefné sz. Baranyi Lídia hősi halált halt férje emlékére 100 K-t ad azzal, hogy 400 K-ig tőkésíttessék, azután kamatai egyház szükségeire fordíttassék.

Deák Gyula főgondnok lelkészlak építésére 1000 K-t adományoz és minden további évben 400 K-t míg megépül.

1917. okt. 28-án 3 db 50 K-ás hadikölcsönt ajándékozik Géhl János I. kántor majális alapra.

1918. febr. 19-én Ladányi Sámuelné sz. Bogdán Juliánna 200 K-ás alapítványt tesz orgonajavításra és ugyancsak 200 Koronát szószékjavításra.

Négyesi Andrásné sz. Szabó Erzsébet 100 K alapítványt tesz azzal, hogy 400 K-ig tőkésíttessék és azután kamatai egyház szükségeire fordíttassék.

1918. okt. 20-án Édes Antal földbirtokos 3 Kat. hold kenderföldet egyháznak adományoz. Ugyancsak 800 öl beltelket és 300 öl szőlőt.

Komjáthy Józsefné szül: Szóráth Katalin és özv. Kazay Péterné szül: Szóráth Erzsébet 2 Kat. hold földet.

1918. aug. 18-án Géhl János első kántortanító lemond és Tarcalba nyugalomba vonul, helyére 1918. okt. 20-án Hajdú Zoltán másodkántort választja meg a presbitérium. Kis Elek segédlelkészt pedig felkéri, hogy a IV-VI. osztály helyettesítését lássa el, míg a másod kántortanítói állás betöltésre kerül.

Az iskolák fűtése a háborús viszonyok miatt egyre nehezebbé válik. A tanítók nem hajlandók évi átalányért az iskola fűtéséről gondoskodni, amiért is a presbitérium 1917. aug. 5-én tartott gyűlésében elhatározza, hogy az iskolák részére a tüzelőanyag beszerzését a jövőben az egyház elnökségére bízza.

A gyülekezet lélekszáma és átlagos szaporodása nem állapítható meg, mivel 1944 októberében a község hadszíntér volt. A levéltár nagy része megsemmisült, sőt 1912-1945-ig a születési anyakönyv is elpusztult.

1917-ben az egyház 2 harangja hadi célra vétetett igénybe.

III.

A gyülekezet a két világháború közötti időben

1919-1940-ig

Az 1919. esztendőben a forradalom vihara zúg át a község felett. Hónapokon keresztül hadszíntér az egész község. Ennek a hadakozásnak a nyoma itt maradott úgy a templomon, mint a lelkészlakon.

1919 Pünkösd vasárnapján, amikor már vége volt az istentiszteletnek a Tiszántúlon lévő román hadsereg részéről 2 gránátlövés éri a templomot. Beszakítja a tetőzetet, megrongálja az ablakokat és falazatot. Ugyanígy gránátlövés éri a lelkészlakot is. Tetőzetét beszakítja. A lövedék azonban nem robban fel, s így súlyosabb károkat nem okoz.

A templomot a gyülekezet októberben kijavíttatja. A tetőzetet Müller bádogos vállalja fel 800 K-ért. Az ablakok, mennyezet és orgona kijavítását 8000 K-ért Virág Gyula csáti asztalos végzi el.

1923 márciusában vihar szakítja fel a templom bádogtetőzetét, 1924 áprilisában pedig a torony tetőzetét. Mindkét javítási munkát ............. bádogos végzi el. Az előbbit 5, az utóbbit 6 mázsa búzáért. Az anyagot mindkét esetben az egyház adja.

1926 tavaszán, mivel a templom mennyezete leszakadással fenyeget, folyó gerendákat helyeznek el a padláson és a mennyezetet vaskapcsokkal hozzá erősítik.

1930 nyarán a gyülekezet a templomon úgy kívül, mint belül általános renoválást végeztet. A beérkezett költségvetések közül a presbitérium június 15-én tartott gyűlésében a Csuka Sándor hajdúnánási építőmester 8000 Pengős költségvetését fogadja el, amit június 22-én a közgyűlés is jóváhagyott és a költség fedezésére 4000 P-t személyi, 4000 P-t vagyoni alapon vettet ki a gyülekezetre. Csuka Sándor a munkát hűségesen, lelkiismeretesen elvégezte. A gyülekezet pedig megújított templomát 1930 augusztus utolsó vasárnapján felszentelte. A felszentelési ünnepélyen a lelkészi szolgálatot Janka Károly cigándi lelkész, egyházkerületi főjegyző és Szalóczy Pál mezőcsáti lelkipásztor végezte. A felszentelési ünnepélyen a gyülekezet a szomszédos lelkipásztorokat és a meghívott vendégeket közebéden látja vendégül.

1939 tavaszán a templom rácskerítése annyira elavult, hogy kijavítani már nem lehetett, ezért a presbitérium a rácskerítést drótkerítéssel cseréli fel. A kerítésdrót árát 240 Pengőt a gyülekezet önkéntes adakozás útján adja össze. 1923. május 29-én tartott presbiteri gyűlésen megjelent Buday András, özv. Dobozy Dánielné megbízottja és bejelentette, hogy néhai férje Dobozy Dániel Cs. és Kir. Kamarás emlékére harangot adományoz az egyháznak a világháborúba elvitt harang helyett, két és fél millió értékben. Presbitérium az adományt hálás köszönettel fogadja és határozatilag kimondja, aug. 4-én Dobozy Dániel halálának évfordulóján minden esztendőben fél óráig harangoztat. Ugyanekkor az egyház is rendelt egy 120 kg-os harangot 954.000 K-ért. Mindkét harangot Farkas István esperes és Szalóczy Pál mezőcsáti lelkész szentelte fel augusztus hó első vasárnapján.

1920 augusztusában a lelkészlak elavult fazsindely tetőzetét cserépzsindellyel cserélik fel 3500 K értékben.

1919. szeptember 28-án tartott presbiteri gyűlésen Szalánczy Jánost a II. kántori állásra megválasztják, ki október 5-én állását el is foglalja.

A nehéz viszonyok miatt az iskolák fűtésére szenet nem lehet kapni, s így az iskolás gyermekek hoznak fát, hogy az iskola fűthető legyen. Így tart a szénhiány az 1920. évben is. Az egyház a temetőkertben lévő akácfákat vágatja ki, hogy az iskola fűtését biztosíthassa.

Az iskolák a három tanerő mellett a tankötelesek nagy száma miatt túlzsúfoltak, ami az eredmény rovására ment. Június 25-én Közigazgatási Bizottság 765/1922. számú leiratával felhívja egyházat a IV. számú tanítói állás megszervezésére.

Presbitérium, mivel előre látja, hogy ez az egyház újabb megterhelését jelenti, mert nemcsak a tanító illetményéről kell gondoskodni, hanem tanteremről is, megpróbál kitérni az állás megszervezése elől és azt javasolja a tanyasi gyermekek nagy számára tekintettel, tanyai iskola állítassék fel, vagy ha ez nem lenne keresztül vihető, állítson fel iskolát a község.

A tanyai iskola nem volt megvalósítható a tanyák egymástól való nagy távolsága miatt. A község pedig az iskolaépítés és az állás megszervezése elől kitért, s így a presbitérium, hogy az iskola túlzsúfoltságát megszüntesse 1922. augusztus 20-án megszervezi a IV. tanítói állást, melynek Díjlevelét akként állítja ki, hogy a tanítónak lakbért ad és évi 1400 K-t helyi hozzájárulás címén. A többit állam egészíti ki.

Az állást csak 1924. július 20-án töltötték be, amikor is megválasztották Székely Attilát tanítóul. Hegedűs Tamás, miután betöltötte szolgálati idejét, 1927. szeptember 1-én nyugalomba vonul. Az ő állását, mely leánytanítói állás címén szerepelt eddig, a presbitérium átszervezi II. kántori állássá, tekintve, hogy ezen földjavadalom is volt. Az átszervezést egyházközségi közgyűlés és egyházmegye jóváhagyja. Erre az állásra 1927. aug. 21-én Szalánczy János II. kántort átválasztja. A volt másodkántori állást pedig egyelőre szünetelteti. Erre azért volt szükség, mert önkényes miniszteri rendelet a helyi hozzájárulást a két államsegélyes álláson 10%-ról felemelte a II. kántori álláson 50, a IV. tanítói álláson 30%-ra. Ez hozzávéve, a 4 állás tanítóinak a nyugdíjjárulékát, olyan nagy összeg volt, hogy az alacsony terményárak miatt, az egyházat a gazdasági összeomlás veszélye fenyegette.

A presbitérium több ízben fordult a V.K.M-hez. Feltárta a bajokat, de kérése, hogy szállíttassék le a helyi hozzájárulás az eredeti 10%-ra eredménytelen volt. Azzal utasíttatott vissza, hogy az állam fedezettel nem rendelkezik.

Megpróbált a községhez is fordulni, hogy vállalja át a 4 tanító nyugdíjjárulékát, évi 850 Pengőt és bár a községben lett is volna hajlandóság, azonban a miniszterközi bizottság, hová költségvetése felülvizsgálás végett került, nem engedélyezte. A presbitérium pedig arra az álláspontra helyezkedett, amíg meghallgattatásra nem talál a V.K.M-nél, az állást nem tölti be.

Végre 1936-ban az iskolai ügyek megvizsgálására kiszállt Kammermájer miniszteri tanácsos, aki méltányolta az egyház nehéz anyagi helyzetét és az ő javaslatára a V.K.M. a 2 államsegélyes állás helyi hozzájárulását az eredeti 10%-ra állította vissza.

Szalánczy János 1929. aug. 25-én, miután ................ tanítónak megválasztatott, a II. kántori állásról lemondott és a presbitérium a II. kántori állást Váry Elemér ................. születésű, román megszállott területről menekült tanítóval tölti be 1929. szept. 8-án.

1936. szept. 1-én Hajdú Zoltán I. kántor nyugdíjba megy. Az állásra pályázat hirdettetik és aug. 23-án tartott presbiteri gyűlésen Varga János I. kántorrá választattik. Az iskola túlzsúfoltság megszüntetésére Tóth Lajos tiszakeszi-i születésű tanítót, ki elhelyezkedni egyelőre nem tud 1936. okt. 4-től kisegítő tanítónak alkalmazza a presbitérium. 1937. jan. 17-től, hogy államsegélyben is részesüljön, helyettes tanítónak választja meg.

1937. máj. 2-án Váry Elemér II. kántor egy néhány hétig tartó betegség után meghal. Benne az egyház hűséges tanítóját vesztette el és könnyezve kísérte el utolsó útjára.

Az egyháznak 1937-től kezdve már 4 tanítója volt, tanterme csak három. Tanterem hiánya miatt az első és második osztály így csak fél napon járhatott iskolába. Szükségmegoldásnak jó volt, de nem volt fenntartható sokáig az eredmény kára nélkül. Ezért a presbitérium arra gondolt, hogy a még üresen álló beltelkén a többi iskolák szomszédságában egy negyedik tantermet házilag épít, amelyhez később, ha anyagi ereje megengedi tanítói lakást is készít.

Dr. Kurovszky Lászlótól meg is vett egy épületet 200 Pengőért, melyből az építendő negyedik tanterem tetőzete elő is került.

1937 augusztusában azonban kapott az egyház 8000 Pengő államsegélyt 2 tanterem építésére azzal, ha az V. tanítói állást is megszervezi. Presbitérium az ajánlatot elfogadta, s így a negyedik tanteremnek szánt épületet, miután a fundamentumai le voltak rakva, tanítónői lakásnak építtette fel 1938-ban 4000 Pengő költséggel.

1937. jún. 13-án presbitérium a III. tanítói állást, hogy a gyermekek kézimunkát is tanulhassanak, tanítónői állássá szervezi át.

Az iskola építésére beérkezett költségvetések közül presbitérium a Pálóczy Sándor hajdúnánási építőmester költségvetését fogadja el, mely 10.800 Pengőről szól.

2800 Pengőt, mely az államsegélyen felül mutatkozik, a gyülekezet természetben adja, anyagban, kézi és igás napszámban.

1937. jún. 13-án kettős pályázatot hirdet az egyház a II. kántori és tanítónői állásra. A pályázók közül Kontra Sándort választja meg 1937. aug. 29-én a II. kántori és Kenyeres Zsófiát a tanítónői állásra. 1939. aug. 21-én megszervezi az V. állást, melynek Díjlevele szerint a helyi hozzájárulás: lakbér és a kezdő tanítói fizetés 10%-a.

Az iskolai tüzelőanyag fedezésére, 1932. nov. 20-án tartott presbiteri gyűlésen családonként 4 Pengő vettetik ki a gyülekezet tagjaira, amit közgyűlés is elfogad. Ennek a beszedése azonban nehézkesen megy, ezért a presbitérium 1935. nov. 24-én tartott gyűlésében elhatározza, hogy a polgári községgel az együttes adókkal szedeti be, melyet egyházközségi gyűlés is elfogadott.

1919. nov. 23-án igen nagy veszteség éri az egyházat, a hosszú ideig betegeskedő Deák Gyula főgondnok halálával. Egyházát szerető, érette sok áldozatot hozó hű fia tért vele a koporsóba, akinek emlékét a presbiteri jegyzőkönyv őrzi az utókor számára.

A főgondnoki tisztet 1920. márc. 14-én egyházközségi közgyűlés Édes Antal földbirtokossal tölteti be, ki 12 éven át vezeti az egyház hajóját, bölcsességgel és hűséggel 1932. aug. 7-én bekövetkezett haláláig.

1934. máj. 13-án tartott egyházközségi gyűlés Zsóry György ny. alispánt választja meg egyhangúlag főgondnoknak, ki azonban e tisztet csak egy évig viseli, mert 1935. ápr. 4-én lemond s tisztétől megválik. A főgondnoki tisztet ezután a gyülekezet nem töltötte be.

1924. szept. 23-24-én nagy ünnepe van a gyülekezetnek. Az Alsóborsodi Egyházmegye 125 éves fennállásának évfordulóját ünnepli, amely itt alakult meg 1799. szept. 12-én.

A gyülekezet az évforduló megünneplésére nagy előkészületeket tesz. Épületeit rendbe szedeti. A közebédhez húst, halat, baromfit és bort ad, amit a gyülekezet tagjai a Parókhiára hordanak össze. Az érkező vendégek részére a családoknál szállást készít.

Révész Kálmán püspök és Farkas István esperes elé, kik vonaton érkeznek az egyházmegye lelkipásztoraival, a szomszédos egyházmegyék és intézetek küldötteivel, a Derzs tanyáig lovas bandérium megy és úgy vonulnak a templom előtti térre, hol a gyülekezet részéről a fogadtatás történik. Utána istentisztelet. Délben közebéd. Délután 3-kor ünnepély. 24-én reggel istentisztelet. Utána egyházmegyei gyűlés a templomban és ebéd az iskolában, s utána indul a történeti emlékekben megfürdött lelkipásztorok serege hazafelé.

A gyülekezet és az egyházi alkalmazottak: lelkész tanítók közötti békességet megrontja az anyagi kérdés.

Az 1913-ban kiállított Díjlevelek szerint az egyházi alkalmazottak természetbeni illetményeiket pénzben kapták meg. A pénz e háborús évek alatt elértéktelenedett. Az egyházi alkalmazottak megélhetése egyre nehezebbé lett. A presbitériumhoz és a közgyűléshez fordultak illetményeik rendezése végett. Nem zárkózott el sem a presbitérium, sem a közgyűlés a rendezéstől, de mire a felemelt illetményt megkapták, a rohanó árak már túlhaladták. Az egyházi alkalmazottak ama kérését, hogy állíttassék helyre a természetbeni illetmény, makacsul megtagadták. Végre is egyházmegyei, majd kerületi bíróság elé került a dolog, ami kötelezte az egyházat a természetbeni illetmény fizetésére 1923. ápr. 1-től.

Az illetmények fedezésére 1922. nov. 26-án presbitérium új adókulcsot készít, mely szerint személyadó 14 liter, vagyonadó minden harmadik Kat. Kor. után 1 liter rozs. Az új adókulcsot közgyűlés is elfogadja.

Andó Lajos lelkipásztor hosszú időn keresztül beteg. A gyülekezetet pásztorolni, anyagi ügyeit intézni képtelen. Segédlelkészek váltogatják egymást.

Kis Elek 1916. jún. 18. - 1920. szept. 15.

Miklán Gyula 1920. szept. 19. - 1921. júl. 13.

Osváth Zoltán 1921. júl. 13. - 1921. nov. 13.

Molnár Pál 1921. nov. 15. - 1926. ápr. 26.

Horváth József 1926. ápr. 26. - 1927. jan. 1.

Nagy Elek 1927. jan. 1. - 1927. febr. 1.

Ezek a segédlelkészek hol hosszabb, hol rövidebb időt töltenek el a gyülekezetben. A gyülekezet pásztorolását, ha el is látják, annak anyagi ügyeit úgy intézni, mint a megválasztott rendes lelkész nem képesek, mivel átmeneti jellegüknél fogva nem volt meg a súlyuk a gyülekezettel szemben.

Az egyház a kint lévő sok hátralék miatt kezdett eladósodni. Az illetmények és más folyó szükségletek fedezésére az Egyházkerületi Pénztárból , a Mezőcsáti O.K.H.-tól kölcsönöket vettek fel, amely az egyházat gazdasági csődbe taszította, annyira, hogy a kamatokat is alig tudta már fizetni.

1925 végén az egyháznak negyven-millió Korona adóssága van. Presbitérium látva az összeomlás veszélyét, kéréssel fordult az Egyházmegyéhez, hogy Andó Lajos lelkipásztort nyugdíjaztassék, az egyház pedig választhasson lelkipásztort, ki az egyházat nehéz anyagi helyzetéből kivezeti. Az egyházmegye méltányolta az egyház kérését és a nyugdíjazás előkészítésére Farkas István esperes, Szalóczy Pál lelkészi és Bay Bertalan világi tanácsbíró szállnak ki 1926. júl. 8-án az egyházközségbe.

Egyházmegyei Bizottság, miután tárgyalt Andó Lajos lelkipásztorral a nyugdíjba menetel felől, megjelent a presbiteri gyűlésen és előadta Andó Lajos lelkipásztor kérését, mely szerint haláláig természetbeni lakást kér a gyülekezettől. Presbitérium a természetbeni lakást nem tartja keresztülvihetőnek, ellenben 6 mázsa búzát megszavaz haláláig lakbér címén a nyugdíjba menő lelkipásztornak, valamint 150 Pengőt költözködési költség címén.

Andó Lajos lelkipásztor 1927. jan. 1-én nyugalomba vonult. A gyülekezet pedig Horváth Józsefet, ki 1926. ápr. 26-tól helyettes lelkipásztora volt a gyülekezetnek, 1927. jan. 16-án meghívás útján egyhangúlag lelkipásztorává választotta. A lelkipásztor anyagi helyzetét nagyon megnehezítette, hogy a nyugalomba ment Andó Lajos lelkipásztornak, az egyházmegye elnökségének Andó Lajossal kötött megegyezése alapján előbb 42 köböl, majd 10 mázsa rozsot kellett fizetni több mint 10 éven keresztül.

Az új lelkipásztor munkáját a hitélet beiszaposodott kútjának tisztogatásával kezdte meg. Amit helyesnek talált, azt tovább folytatta. A vallásos estéket, amit elődje Molnár Pál helyettes lelkész kezdett meg, 1924-ben minden második vasárnap tovább folytatta és rendszeresítette minden vasárnap. Később vasárnap estéről áttette minden hét csütörtök estéjére, mivel vasárnap úgyis van alkalma a gyülekezetnek kétszer is táplálkozni az Igével.

A töretlen ugaron pedig új csapást kezdett. Az ifjúság fiú tagjait, Ifjúsági Fiúegyesületbe, leánytagjait Ifjúsági Leányegyesületbe gyűjtötte össze az 1928. évben. Az egyesületek részére minden héten volt összejövetel. A fiúk részére kedden, a leányok részére péntek este. Összejöveteleiken ének, ima, Bibliamagyarázat, és vallásos tárgyú felolvasások voltak. A fiúk részére az összejövetel végén társasjáték; sakk, dominó stb. A leányok részére kézimunka, melyre a leányokat a lelkipásztor felesége tanította, ki a Leányegyesület vezetője is volt. A tél folyamán elkészített kézimunkaanyagból a Leányegyesület tagjai Pünkösd másodnapjának délutánján kiállítást rendeztek, melyre a gyülekezet minden tagja szószéki kihirdetés útján meghívást nyert. Az őszi és téli időben bevezette a házi istentiszteletet novembertől húsvétig, hogy a gyülekezet idősebb tagjai, akik vagy a nagy sár, vagy a téli hideg miatt nem juthattak el a templomba, rendszeresen táplálkozhassanak az Igével.

Ezek a házi istentiszteletek igen látogatottak voltak. Sokszor egy-egy hajlék szűknek bizonyult az Ige után vágyakozó lelkek számára. Ennek a magvetésnek az eredményei kezdtek mutatkozni, részint a templomlátogatók, részint az úrvacsorával élők számának emelkedésében, valamint az áldozatkészségben is. 1930-ban templomát megújította a gyülekezet. 1938-ban 2 tantermes iskolát építtetett és ugyanebben az évben tanítónői lakást is. Tervbe vette a lelkipásztor a község belterületén lévő internátus létesítését is, a tanyákon lakó iskolás gyermekek részére, akik ősszel a nagy sár, télen a nagy hideg miatt alig tudtak iskolába járni, mert 3-4 kilométer utat kellett megtenniük az iskoláig. Az őszi és téli időben az internátusban nyertek volna az iskolás gyermekek egy felügyelő, vagy felügyelőnő felügyelete alatt elhelyezést. A gyermekek élelmezéséről a szülők gondoskodtak volna. A szegény szülők gyermekeiről gyűjtés útján a gyülekezet. A szülők örömmel is fogadták a kezdeményezést. Az államtól azt kérte a Tanfelügyelőség útján, hogy építse meg az internátust, ami költségvetésileg 12.000 Pengőbe került volna, tehát kevesebbe, mint egy tanyai iskola megépítése, amely még annak a veszélynek is ki lett volna téve, hogy egyrészt a tanyáknak egymástól való nagy távolsága miatt, a nagy sár miatt ősszel sokszor járhatatlan mezei utakon az iskolás gyermekek által ugyanúgy megközelíthetetlen lett volna, mint a községben lévő iskola, másrészt jöhettek volna olyan korok, amikor tankötelesek kevés száma miatt a fenntartása céltalannak bizonyult volna, azonban az állam 70-80 tanköteles tanyai gyermekért nem hozta meg ezt az áldozatot.

1926. dec. 12-én megalakult gyülekezetünkben a Kálvin Szövetség, melybe a presbitérium testületileg belép és a gyülekezet felnőtt tagjai is legnagyobb részt.

A gyülekezet tagjainak áldozatkészségéről, egyházuk iránt érzett szeretetükről beszélnek azok az adományok, melyeket e 21 esztendő alatt az egyház oltárára elhelyeztek.

1920. febr. 29-én özv. Deák Gyuláné a templomfal kijavításához 600 db téglát adományoz.

1922. febr. 19-én Pap Sándorné úrasztali abroszt ajándékozik Margit leányának emlékére.

Takács István 50 K-t orgonaalapra.

1923. máj. 29-én özv. Dobozy Dánielné harangot 2,5 millió értékben.

1923. jún. 24-én Zs. Szabó Jánosné 500 K-t, melynek kamatai egyház szükségeire fordítandó.

1923. dec. 18-án Ternyik György Amerikából 5 Dollárt küld harangalapra.

1924. febr. 1-én Hegedűs Tamás László fia emlékére 15.000 K-t adományoz.

1924. jún. 22-én Gyöngyösi György 22 Dollárt küld harangalapra Amerikából.

1925. máj. 17-én Hegedűs Tamás alapítványát 100.000 K-ra emeli.

1928. dec. 11-én Pap Lajos és neje Kassai Zsanét toronyórát készíttet 1600 Pengő értékben.

1929-ben Tornállyay József a házi kezelésbe vett kenderföld bevetésére 5 mázsa búzát, és azt el is veti. F. Kovács András, Gyenge József, Tóth István, Pap Lajos, Fh. Nagy Sámuel kenderföldet vetéshez előkészítik.

1935. febr. 20-án özv. Hajdú Mihályné fekete selyem úrasztali terítőt férje emlékére 150 P. értékben.

1935. nov. 24-én temetőkert község felőli részét önkéntes adakozás útján gyülekezet tagjai drótkerítéssel látják el és az egész temetőkertet körülárkolják.

1938. márc. 20-án Váry Elemérné bordó selyem-plüss úrasztali terítőt 200 P. értékben.

1939. ápr. 12-én özv. Hajdú Mihályné úrasztali kancsót, aranyozott futtatással 300 P. értékben.

1939. dec. 5-én Pap Mihályné v. Pap Margit emlékére búzavirágkék selyem úrasztali kendőt 100 P. értékben.

1939-ben özv. Hajdú Mihályné 1 db szekrényt klenódiumok részére 300 P. értékben.

A gyülekezet áldozatkészsége nemcsak önmaga felé nyilvánult meg, hanem a kívülállók felé is.

1921. júl. 3-án Hevesi egyháznak 100 K-t juttat segély címén. Aug. 21-én Avasi templom renoválására 200 K-t.

1922. jan. 16-án theológusok gyűjtése útján Sárospataki Főiskolának 7600 K-t. 1922. okt. 29-én szorgalmas szegény gyermekek nevelésére a Báró Vay Elemér alapra 500 K-t.

1924. ápr. 18-án Országos Református Alapítvány-egyesületnek 5 mázsa búzát.

1924. nov. 14-én Tiszapolgári egyháznak 10.000 K-t.

1925. márc. 2-án Nyíregyházán létesítendő Leány Kálvineum részére 2.015.000 K-t.

1928. máj. 13-án Andó Lajos költözködési költségére 150 Pengőt.

Az egyházi föld vizenyős részét 1920 febr. 29-én miután hasznosítani nem tudta egyház, átadta a Zsellér Legelőtársulatnak 3 legelő járandóságba.

Az egyházközség lélekszáma, szaporodása nem állapítható meg, mivel az erre vonatkozó feljegyzések a születési anyakönyvvel együtt elpusztult.

IV.

Az utolsó tíz esztendő nevezetesebb eseményei

1940-1950

Az utolsó tíz esztendő első felének a végén, 1944 őszén a második világháború fergetege vonult el a községünk felett 1944. október végén és november elején. A három hétig tartó hadművelet alatt, részint fegyvergolyótól, részint aknák robbanása következtében egyházközségünk tagjai közül 18-an haltak meg. Ezek között volt Székely Attila igazgató-tanítónk, akit a Hangya Szövetkezet udvarán orosz katonák lőttek agyon.

A község határában tartó harcok alatt pedig hősi halált halt 22 magyar katona. A harcok nyomai nemcsak az egyes családok szívében maradtak meg, akik elveszített kedveseiket siratgatják még ma is, hanem egyházi épületeinken is.

Templomunkat több akna és gránát lövedék érte, amely tetőzetét, tornyát felszaggatta, falazatát megrongálta. A torony tetőzetébe belefúródott páncéltörő gránátot az építőmesterek találták meg. Miskolcról két műszaki katona jött ki, akik kivették a torony gerendázatából és a Tisza partján robbantották fel. Ha ez a torony tetőzetében felrobban, az egész tornyot ledöntötte volna.

A hadműveletek alatt a lelkészlakás és az iskolák tetőzetében is súlyos károk keletkeztek. A lelkészlak udvarán pedig egy 20 méteres istálló pusztult el. Ennek az istállónak a kocsiszínjében lelkipásztor az anyakönyveket egy súberes ládába helyezte és a földbe süllyesztette. A harcok alatt a bejövő orosz katonák ezt is megtalálták és az udvaron szétszórták. A szétszórt anyakönyveket özv. Balog Jánosné asszonytestvérünk találta meg. Összeszedte, és a háza padlásán helyezte el. Mikor elcsendesedett a háború vihara, átadta az egyháznak. Ezek közül az anyakönyvek közül egy megsemmisült, az 1912-1944-ig terjedő születési és keresztelési anyakönyv.

A hadműveletek alatt bent a község területén kemény utcai harcok voltak. A község lakosságának egy része pincékben, padlásokon és földbe vájt bunkerekben rejtőzködött el, a másik része a község határában lévő tanyákon vagy Miskolcon keresett menedéket. Lelkipásztor családja is előbb Mezőcsáton, majd a Nyékládháza alatt lévő Flór tanyán húzódott meg, s innét november első hetében Miskolcra ment. Mikor Miskolcot is megszállták, innét tért haza a lelkipásztor december 18-án. December 30-án pedig hazahozta a családját is. Haza jőve először a tornyot javították ki, melynek tetőzetéből a felszaggatott gerendák csüngtek le, hogy legalább Karácsonyra harangozni lehessen. A munkálatokkal elkészültek péntek estére. Szombaton reggel megszólalt a harang és a gyülekezet tagjai seregestől jöttek a templomba. Hálát adni Istennek, hogy az ítéletes időben őket megtartotta.

Karácsonykor a zsúfolásig megtelt templomban szólott Isten igéje és adott vigasztalást a kedveseiket siratgatóknak és reménységet az életben maradottaknak. A köztereinken, kertekben elesett testvéreinket, miután megnyertük az engedélyt reá, eltemettük. A gyülekezet megilletődötten, mély részvéttel kísérte őket ki örök nyugvó helyükre a temetőkertbe.

A tavasz jöttével összeszedtük a község határában elesett magyar, német és orosz katonákat is és április utolsó vasárnapján a magyar, a következő vasárnapon pedig az orosz katonákat temettük el. Az előbbieket a református újtemetőbe, az utóbbiakat a róm. kat. temetőbe.

1945 tavaszán a hadműveletek alkalmával a Tiszán szétszórt tutajokból megvett az egyház árverés útján 3 db szálfát 619 Pengőért, és azt részint gerendának, részint deszkának fűrészeltette fel, melyből 1945 nyarán a tornyot teljesen kijavíttatta 73.563 Pengő költséggel.

1946 tavaszán pedig a templom és torony bádogtetőzetének kijavítására került sor, melyet Árvai miskolczi bádogosmester vállalt fel 40 mázsa búzáért és 291.830.000 Pengőért, melyet a gyülekezet önkéntes adakozás útján adott össze. Ez a javítás azonban nem sikerült anyaghiány miatt tökéletesen, s így 1948 tavaszán újra átdolgoztatott az egész templom bádogtetőzete 14.000 Forint költséggel. Ez utóbbi alkalommal 130 négyzetméter új bádog került a templom tetőzetére. A javítási munkálatokra az Egyházkerületből 3000, az Államtól 10.000 Forintot kapott segítségül az egyházközség.

A templom és torony külső falazatának kijavítására az egymás után következő aszályos esztendők miatt csak 1951-ben került sor, amikor is a gyülekezet Rózsássy József debreczeni építőmestert bízta meg a munka elvégzésével, ki 20.000 Forintért végezte azt el. A gyülekezet pedig a meszet, homokot, téglát és a kézi napszámokat adta ezen felül az építkezéshez. Az Egyházkerület most is segítségünkre jött 5.000 Forinttal, a többit pedig a kézi napszámokkal a gyülekezet önkéntes adakozás útján adta össze. Megújított templomunkat 1951. szept. 16-án dr. Fülep Gusztáv esperes és dr. Szabó Zoltán egyházkerületi főjegyző szentelték fel. A lelkészlakás, iskolák tetőzetét 1945 tavaszán, ahol főleg a cseréptetőzetben esett kár, egyház kijavíttatta.

1948 tavaszán pedig a kerítéseket mindkét helyen rendbe hozatta 1758 Forint költséggel.

1941. márc. 9-én Kenyeres Zsófia tanítónő, miután Erdélybe állami tanítónővé neveztetett ki, állásáról lemond. Ez az állás augusztus 10-én kerül betöltésre, amikor a presbitérium Kis Erzsébetet választja meg tanítónőül.

1941. ápr. 6-án pedig a megszervezett V. állásra első tanerőül Varga János kántortanító feleségét Valaszkay Valéria okl. tanítónőt.

Kis Erzsébet rövid ideig szolgál egyházunkban, mivel Szikszó választja meg tanítónőjének 1941. októberében. Az ő helyére 1941. okt. 26-án presbitérium Gombos Katalin kistokaji születésű tanítónőt választja meg.

1946. aug. 25-én presbiteri gyűlés Csernaburczky Ferencet a III. állásra tanítójául választja.

1941 tavaszán Varga János első kántortanítót katonai szolgálatra hívják be. Átmenetileg Kontra Sándor II. kántor helyettesíti. 1942 őszén azonban őt is katonai szolgálatra hívják be, s így a gyülekezet kántor nélkül marad. A kántori teendőket Gombos Katalin tanítónő látja el.

Varga János I. kántortanító 1943 tavaszán súlyos térdlövéssel haza kerül, és felgyógyulása után ő kántorkodik tovább.

Kontra Sándor II. kántor pedig eltűnik az orosz harctéren és életjelt azóta sem adott magáról. Felesége és két gyermeke siratgatják a fiatalon elveszített hitvestársat és édesapát, a gyülekezet pedig hűséges kántortanítóját.

1944 tavaszán hadi célra elviszik a középső 200 kg súlyú harangot, melytől a gyülekezet fájó szívvel vesz búcsút.

1942 nyarán 1479 Pengő költséggel templomba, lelkészlakba és iskolákba beszerelteti a villanyvezetéket, mivel a község a villanyosításba felvétett. Azonban a közúti vezeték megépítése a háború miatt elmaradt és sajnos a villanyvilágítás még a mai napig is csak reménység maradt.

1948. máj. 16-án az iskolák államosításával elveszti az egyház 5 tantermes iskoláját, 4 tanítói lakást melléképületeivel együtt, valamint 39 K.H. 991 négyszögöl tanítói javadalmat képező földjét.

1951. márc. 25-én pedig miután a földekkel járó közterhek oly magasra emelkedtek, hogy azok jövedelmezősége megszűnt, sőt az egyházat az anyagi romlás veszélye fenyegette, felajánlotta az Államnak úgy az egyházfenntartási célt szolgáló, valamint a lelkészi javadalmi 79 K.H. 272 négyszögöl földjét is.

1951. aug. 26-án pedig a még megmaradt 9 K.H. ......... négyszögöl földet is.

1949. ápr. 6-án egyházközség eladta 300 négyszögöles parcellákban 2 K.H. 547 négyszögöl beltelkét, négyszögölenként 4,50 Forintos áron. Ezt a beltelket az a veszély fenyegette, hogy a földbirtokrendezés folytán a Földigénylő Bizottság házhelyeknek igénybe veszi, s így az egyház nem kap érte úgyszólván semmit. Földigénylő Bizottság részéről meg is történtek az erre vonatkozó lépések, amit az egyház az eladással előzött meg.

Az egyház megszegényedett földiekben, de meggazdagodott lelkiekben. A gyülekezet tagjai egyházuk iránt érzett szeretetüknek és hűségüknek kifejezést adnak áldozatos cselekedeteikben.

Szegheő István és felesége Szabó Emília 1941-ben úrvacsorai ezüstkelyhet ajándékoznak 200 Pengő értékben.

A háborús kárt szenvedett templom kijavítási költségeit egy hét alatt összeadja, és a felmerülő kézi napszámokat szívesen vállalja. A kántori teendőket gyülekezetünk egyik leánytagja, a kántori előképzőt végzett Gyenge Magdolna ellátja. A javadalmi föld nélkül maradt lelkipásztor, harangozó illetményeit önkéntes megajánlás útján havonként összeadja.

Áldozatkészsége kifelé is megnyilvánul különösen a sárospataki Főiskolával szemben, melynek 1105 Forintot, 1951-ben 1631 Forintot juttatott segélyképpen. Országos Református Szeretetszövetségnek 171 Forintot az 1950. évben.

A gyülekezet lelki gondozása a templomi istentiszteleteken kívül házi istentiszteleteken, Biblia-órákon történik. A gyermekek részére gyermek Biblia-órák vannak minden vasárnapon, ahol a szolgálatot Gyenge Magdolna és Balog Magdolna Bibliaiskolát végzett gyülekezeti leány tagjaink látják el a lelkipásztor előkészítése mellett. A nyári időben Orosz Imre hittanhallgató, ki a vakációit itt lakó szüleinél tölti el.

Gyülekezetünk lélekszáma 2136. Átlagos szaporodása 22.

Visszatekintve egyházunk 50 éves történetére, áhítattal szemlélem, hogy milyen nagy az Isten kegyelme, aki annyi sok megpróbáltatás, vész és vihar között megtartott. Hiszem, ez a kegyelem nem fogyatkozik meg. Vele lesz ezután is. ................... megőrzi és megtartja.

Tiszakeszi, 1951. december 31.

Horváth József

lelkipásztor